Я долго стоял неподвижно…
Я долго стоял неподвижно,
В далекие звезды вглядясь,-
Меж теми звездами и мною
Какая-то связь родилась.
Я думал… не помню, что думал;
Я слушал таинственный хор,
И звезды тихонько дрожали,
И звезды люблю я с тех пор…
_____________________________
Sokáig álltam mozdulatlan…
Sokáig álltam mozdulatlan,
Szemem sok messzi csillagon;
Köztem és köztük szépen, lassan
Megszületett egy vonzalom.
Hogy mit gondoltam ott, feledtem;
Hallgattam titkos kar dalát,
S a csillagok remegtek csendben…
Övék szívem már – odaát!
* * * * *
3 hozzászólás
Kedves Mandolinos!
Ismét egy gyönyörű vers! Köszönöm,hogy olvashattam!
Szeretettel
Marcsy
Kedves Marcsy!
Köszönöm az olvasást, a csillagocskákat!
Néhai Fettel együtt örülünk, hogy tetszett.
Az őszinte kritikát is kifejezetten szeretem…
Szeretettel: Dávid
Gyönyörű verset írtál.
Gratulálok:
Zsuzsa