Dörren az égi vihar, villám hegye lelkemet éri.
Látom az isteni fényt. Rám vár dideregve az éjben.
Röppenek arrafelé, de lehúzza a testem a szívem:
Oly lobogó az a tűz, ahogy én Lillát szeretem.
Kedves Irén és Cila!
Ez bizony ennyi. Ha jobban belegondolok, egy regényre való életút benne van ebben a pár sorban… Persze soká sorolhatnám még, hogy milyen tévutakra, vakvágányokra csalogat az élet, de az utolsó mondat mindent lezár.
Köszönöm, hogy olvastatok!
Üdv: Bálint
4 hozzászólás
Bálint!
Remek kis vers ez. Nekem legalább is nagyon tetszik.
Szép, csak rövid, olvasnám még…
Kedves Irén és Cila!
Ez bizony ennyi. Ha jobban belegondolok, egy regényre való életút benne van ebben a pár sorban… Persze soká sorolhatnám még, hogy milyen tévutakra, vakvágányokra csalogat az élet, de az utolsó mondat mindent lezár.
Köszönöm, hogy olvastatok!
Üdv: Bálint
to be continued?
😛