Ahogy telnek az évek
Mind többet felejtek
Már nem kívánok semmit
Sem boldogságot, sem a szerelmet.
Csak a csendet imádom
Csak sokat felejteni
Az álmokból, a vágyakból
Amikből nem lett soha semmi
Már könnyezni sem tudok
Amiért oly sokat sírtam
Bánni sem tudom a múltat
Amikről érzelmes verseket írtam
Már nem bánok semmit
Nem várlak hosszú éjszakákon
Mikor csak rád gondoltam
S álmatlanul forogtam az ágyon
Mikor a hideg hajnal ébresztett
A vörös napkelte a horizonton állott
De én százszor vissza kívánom
Az elmúlt éveket, a veled töltött álmot