Nézd, ahogyan száll
a múlt
messzeségek
ködlő évein,
viszi létezésünk
megtörtént
szavát. S emlékeink
kötődéseit már
ábrándul
hordja, hagyva
szívünkben
volt remények ünneplő
dalát. Most
súlytalan csendek
szállnak bennem, mintha
látnám
egészét e létnek,
s rendeknek
voltjait,
min hánykolódik
jelenemnek
visszavágyó estje, min
merengek a csillagok
között,
bejárva útját a néma
végtelennek.
4 hozzászólás
Kedves Zoktán!
A befejezéssel kezdem:
"merengek a csillagok
között,
bejárva útját a néma
végtelennek"
Micsoda kulisza fölöttünk a csollagos ég!
Estéröl,estére látnató mindenki számára,
mégis oly sokan fel se néznek…lefoglalják
öket a ´földi´dolgok!
Szinte magától jön a kérdés:
´´léteznek máshol is rokonok…melegség,
jóság?…de csak hallgat a csillagos ég.
…örzi titkát
folyt
" Most
súlytalan csendek
szállnak bennem, mintha
látnám
egészét e létnek, "
…a merengések a ´csillagok közt´
ilyen megértést hoznak!
Gratulálok remek írásodra!
Barrátsággal:sailor
Szép estét!
Nagyon szép verset írtál.
Köszönöm, hogy olvashattam.
Szép tavaszi napokat kívánok, jó egészségben:
Zsuzsa
" Most
súlytalan csendek
szállnak bennem, mintha
látnám
egészét e létnek, "