Hatalmas mezőkön szarvasok legelnek,
égnek kék fényében sólymok hada száll,
ott dúsak a legelők, s a fák az égig érnek,
ott él az én népem s mindig haza vár.
Végtelen pusztákon pásztor tüzek égnek,
S ott élnek világnak közepében már,
hol táltos dobok hangja gyógyító ének,
s ott él az én népem s mindig haza vár.
1 hozzászólás
Tetszett, Regös, nagyon hangulatos vers.
aLéb