… szörnyűlködnek a házak.
Falaikról mállik a régvolt törődés,
kutya lánca,
mély kút vödre,
zöldül a poshadt vízbe,
rogyadozó fakereszten
pléhkrisztus sebeit eszi a rozsda,
gyümölcsöt fonnyaszt a nyár
szedetlen almafák
féligholt ágain.
Fűzöld az úttalan falu,
gyökerek feszülnek keréknyomokba.
Minden útra kelt,
csak a süket csönd maradt ráfeszülve
elárvult kétkezi csinálmányokra.
Ahol születtem
By hugoapi
5 hozzászólás
Sajnos, egyre több magyar falu jut hasonló sorsra, mint szülőhelyed. A fiatalok elköltöznek városba, az idősebbekből páran talán maradnak, de ők már nem bírkóznak meg a gazdasággal, beletörődnek lassan a sorsukba. Versedben a szomorú valóságot festetted elénk, pedig egyre nagyobb szükség lenne virágzó falvainkra.
Üdvözlettel: Zsóka
Köszönöm hogy elolvastad és írtál pár sort Megtiszteltél.
… bár bennem lehet a hiba és ne jól fejeztem ki magam. Ebben a faluban élnek, de nekik már nem otthonuk e házakból álló folt a térképen. Betelepültek és felélik amit kérges kezű őseink megalkottak.
Remek sorsképet festettél, egy lassan elmúló kis faluról.
Tetszett.
Üdv: harcsa
Nagyon köszönöm megtisztelő véleményed.
… és elnézést Zsóka. Az előbb még el sem köszöntem, de légyszi' fogadd el itt.
Üdvözlettel: hugoapi
Szomorú valóság, hogy falvak kihalnak, s esetleg olyanok fogalják el, akik nem is tudják, mit lehet ott kezdeni, hogy a falu határán meghúzódó földeket meg lehetne művelni, ami mindennapi kenyérül szolgálhatna.
Én is ellátogattam a kis faluba, hol születtem, onnan is elvándoroltak a fiatalok, az idősek pedig már úgy élnek, mint a városban. A tejet-kenyeret, meg postát, gyógyszert a városból hordják nekik, megvan a kényelmük, igaz, de egészen más a világ, mint valaha, amikor a határ meg volt szántva, s minden megtermett nekik. Ma a határ, a földek elvadultak, elfüvesedett, semmi haszon nincs belőle…
Üdvözöllek: Kata