Lelkem fonalából szőttem gondolát
Hogy teremtsek benne harmóniát,
A fonal zöld. Kúszik az éteren át,
A remény, arannyal szőve át
Ajándék, benne élet,
Szeretet, béke, mely Jézusé lett.
Egy mosolygó piros alma,
A kezdeti bűn szimbóluma.
Kíséri úját gyertyafény,
Hála az örök életért,
Mely Máriában fogantatott,
Ki Jézusnak földi életet adott.
Gondosan szőttem a gondolám,
Istenem! Hiszen,
Az ajándékot néked viszem,
Cserébe Jézusért,
Mert feláldoztad az emberért.
A harmóniám ringatózik most feléd,
Ki látja, lelje benne örömét.
Tegyen bele egy csepp szeretet.
S ha célba érkezett,
Istenem szór szét a világ felett!
3 hozzászólás
Szép, komoly téma könnyeden megfogalmazva. Tetszik. Egy picike elírás gondolom a “Mert feláldoztad az emberét”-ben. Nem “emberért”?
Kedves Marica gyönyörű versedhez gratulálok. 🙂
Kedves Helen, és Tné gyöngyi!
Köszönöm nktek.
Icu!
Bocs, hogy csak most eagálok:)
Szeretettel: marica