Menekültem egy helyre, mindentől messze,
Saját magamtól, a nagy ismeretlenbe.
Kaptam hideget, meleget,
Boldog, és boldogtalan perceket,
Álmatlan éjszakákat, végtelennek tűnő heteket.
Hiányzott a megszokás, a szenvedés alapja,
A reménytelen álmok fájdalom teli pillanata.
Mára már megtaláltam új otthonom,
Ha felnézek az égre, két kezem kinyújtom,
Mert, mi ismeretlen volt, ajándék az élettől,
Kellett a változás, hogy Újra énekeljek szívemből.
Ajándék az élettől
By Daisy
11 hozzászólás
…s táncot lejtsek az esőben fürödve
Nézve a végtelent mindazon tűnődve
Hogy a múlt és jelen végleg összeforr
S az Ajándék talán még vár rám valahol!
Örülök, hogy olvastalak – szép lett a versed, grat:
Gyémánt
Gratulálok!
Igen, néha egy "nagy változás" szükséges ahhoz, hogy az ember "hazataláljon"…
Nem tudom, hol élsz, de oly jó, ha felnézel az égre, a csillagok mindig ugyanazok!Hidd el, és ez szerintem oly jó!
Kérlek énekelj tovább szívedből!
Oly jó hallani!
Köszönöm!
Üdv Misi
Végre megnyugvásra találtál! Ez nagyon jó, akár a versed:)
Az élet ajándéka,
hogy meg-megújul bennünk,
s a fájdalmaktól
mentes lesz majd a lelkünk.
Gratula!!
Nagyon nagyon szép vers Daisy! Gratulálok!:)
De jó, hogy megtaláltad új otthonod! A sok hányattatás után különösen megnő az értéke. Szép vers!
Én ezekhez a versekhez nagyon kezdő szinten vagyok.. meg amiket én versnek nevezek azok ehhez képest, és a többi hasonló művedhez képest, csak pár nagy szó rímekbe szedve, vagy inkább csak prábálva..:)) nagyon tehetséges vagy!;)
Köszönöm hogy olvastok, nagyon jó érzés:)
Kívánom neked, hogy ez a boldogság soha ne múljon el.
Szeretettel
Gyula
Húúúú!
Ahogy sorra olvasom verseidet,
Egyre érzem nagyon szeretem képzeleted.
Gondolataid sora szárnyal és elragad,
Szavaid ritmusa megnyugtat, s felkavar!
Te is ajándék vagy az élettől,
Írj tovább örökké a szívedből!
Falevél