Ajtódban megállok

Csöngetek. Kitárod.
Mit látsz meg először, hat pontban:

1. Ember vagyok. Nem állat, nem űrlény, sem növény, nem egy dög, sem egy rög, nem egy vas, ilyen-olyan tárgy, bőrönd, vagy fogas. Se, Senki. Inkább, Valaki. Akinek neve van. Aki látszik, aki közel vagy távol állszik. Akit anya szült mégsem meztelen. Na jó, az nem látszik: esztelen vagy nem. Az nem.
2. Mi látszik másodszor, ha nem, a nem? Nő vagyok. Idő sodor. Anya, feleség, boxer eleség, barátnő, szerető… Na jó, azt nem tudhatod.
3. Azután jön, hogy jól vagy rosszul vagyok? Mondjuk, öltözve.
4. Azután, hogy komor vagy vidám, kedves vagy mogorva, vagyok-e körözve?
5. Meg aztán hogy alacsony vagy magas, dundi vagy sovány, karikás-é szemem, van e szemölcs a tokán. Azt nem, hogy verem vagy nem verem otthon a gyerekem. S tetszik-e a Korán?
6. Utolszor, hogy vidor vagy tudor? Tele-é a bugyor? Adom vagy veszem a törpét, amitől óvakodj.

Amikor elég volt a látványomból,
kérdezed, akarok-e bejönni,
ledolgozni valamit a hátrányomból?