Ajtók és sebek

Tisztelgés Magritte előtt

Beosont a szobába a sötét;
valaki nyitva hagyott valamit.
Feketével foltozott az űr;
észrevétlen a hiányosság.

Üres fiókok a fejben;
valaki elfelejtett valakit.
Szürkén világító gyertya
fénye az ablakban bújt meg.

Mert ajtók rejtik a sebeket:
újból és újból feltépett zárak.
És sebek rejtik azt az ajtót,
amin még a bizalom befér.