Mondogasd csak: Sikerül!
Az asztalod megkerül,
s ami fentről rád ragyog,
lent a földi lábnyomod.
Mert teljesen mind ki vagy,
változásban megmaradj.
Hiszen hol vagy – jó helyen,
szív felől a tenyerem -,
legeljen az, ami nincs.
Mivel ha van vasbilincs,
létezik egy "tovaszáll."
Az életfán szaladgálj,
ne vánszorogj, ne rohanj,
fújd ki magad boldogan,
aztán eredj, lépj tovább.
Az önbizalom-ajtón át.
8 hozzászólás
Kedves Eferesz!
Jó ilyen poz.írást is olvasni!
A lényege,hogy sikerülni fog,ha van önbozalom!
Köszönöm az élményt!
Szeretettel:sailro
Szép napot!
önbizalom
akartam
Szia sailor!
Egy belső hang szólalt meg benned, csak nem mertél hinni a füleidnek.
🙂
Bizony-bizony, ahhoz, hogy az embernek önbizalma legyen önborzalmait is ismernie kell.
Szeretettel: Szabolcs
Kedves eferesz!
Optuimista, pozitív, kitűnő versed
szeretettel olvastam.
Tetszett!
Szép napokat kívánok:
Zsuzsa
Szia Zsuzsa!
Köszönöm szépen.
Szeretettel: Szabolcs
Kedves eferesz!
Én is azt vallom, amit nálad olvashattam: Mivel ha van vasbilincs,
létezik egy "tovaszáll."
Rajtunk is áll, röptetjük-e azt a bizonyos vasalkatrészt!:-))
Elismeréssel köszöntelek: pusztai
Kedves pusztai!
Köszönöm, hogy olvastad.
Igen, rajtunk is áll, nem tőlünk független.
Üdvözlettel: Szabolcs
Szia eferesz!
Vajon számíthat-e, hogy merre nyílik az az ajtó…kifelé vagy befelé?
remek sorok, grat
üdv
leslie