Megálltam, mintha minden ragyogó szépség hozzám szólt volna,
bíborvörösben fürdőzött az égalja.
Akaratlan felsikoltottam- merengve néztem a csodát,
az ecset lágyan, megkapóan árnyalta.
Eszembe jutott az a réges- régi örömteljes tavasz,
a múlt, a szép álmok, a vágyak, a remény.
Irigyeltem a boldog nyugalmat, rigó is dalra zendült,
olyan volt minden, mint egy álom költemény.
Akaratlanul előtört, felszakadt záporozó könnyem,
csak hullt, mintha dézsából öntötték volna.
Hirtelen szívemből kiröppent egy szelíd, hófehér galamb,
úgy tűnt, mintha széllel együtt dalolt volna.
3 hozzászólás
Szia Zsuzsa! 🙂
Vegyes érzelmeket generált bennem a versed. Először én is földbe gyökereztem, sőt, megállt bennem az ütő, mert az első sorod kísértetiesen egyezik Petőfi gondolataival, amit 10-ből 9-en szó szerint tudnak idézni. Mivel szólás, így fel lehet használni, de elcsépelt. Szerintem érdemes lenne átalakítani.
A történet felépítése jó, a mozdulatlanságtól az emlékeken keresztül a megkönnyebbülésig vezetted, de a 17-12-es (a záró 13-as) sorok közötti nagy különbség, nehézkessé teszi a mondanivalót. A 17-esek miatt inkább prózainak tűnik, pedig akad benne líra. Az első szakaszban egy kis időbeli zavar tapasztalható, mert az utolsó sorban jelenre váltottál. Néhány helyesírási hiba is becsúszott, pl.: réges-régi.
…
…
Amiket elmondok itt és bárkinél, az kizárólag a saját véleményem. Lehetséges, hogy más nem így látja. Arra gondoltam, hogy mindenképpen elmondom neked, mert eddigi verseid alapján úgy ismertelek meg, hogy rengeteg tartalék van benned. A természet szeretete sugárzik belőled, általában ezt át is tudod adni. Ha nem sieted el egy-egy írásod publikálását, akkor még mélyebbre tudsz menni, ezzel magaddal viszed az olvasót is. Érdemes többet foglalkozni a verseiddel, mert kényes „kisasszonyok”, igénylik a különleges törődést. 🙂
A záró két sorod nagyon szép, abban benne a líra. 🙂
Azt kívánom neked, hogy szülessen temérdek alkotásod, de legyen elég türelmed kivárni, amíg kicsinosítják magukat. 🙂
Örülök, hogy a természet rabja lettél, mert arra ösztönöz ez az önkéntes fogság, hogy egyre többet fess le magadnak és nekünk belőle. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Köszönöm szépen az építő jellegű kritikád 🙂 Szeetettel: Zsuzsa