Lassan-lassan sétálsz.
Át-, átlépkedsz húrjaimon
Néha megtorpansz,
Néha megpihensz
Lelkem romjain.
Testemen áthatolsz,
Ujjaddal vétkezel.
Bőrömben fájdalom,
Érzem, mert nem hagy el.
Éld bennem életed.
Összezárt két kezed,
Hangtalan szorítja
Törékeny testemet,
Veszendő lelkemet.
Annak a dallamát
Játszd el egy éjen át
Húrokon megpihenj
Velem és ellenem.
4 hozzászólás
Mintha csak a hegedűm beszélne:), és átvitt értelmében is nagyon jó ez a vers. Szívből gratulálok: Colhicum
Dallamos hanulatú, szépen megszerkesztett versedet igazán szép formába öntötted. Valóban olyan, mintha egy hegedűn játszaná el valaki.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata és Colhicum!
Nagy örömmel tölt el, amikor valaki pontosan érti mi van a szavak mögött, milyen ki nem mondott verbálisan csak sejtetett dolog, mondanivaló rejlik meg. Ennél a versnél – nagyon jól láttátok – más is motivált. Igen, a cél az volt, hogy ki lehessen hallani a szavak zenéjét a hegedű hangján. Úgy látom, sikerült!
Köszönöm Nektek!
Bramasole
Nagyon egyszerű, mégis kellemes vers, mintha olvasás közben valamilyen felemelő dallamot hallgatnék.
Többet nem tudok róla írni, de elnyerte tetszésem.
Üdv.:Tamás