Új katedrálisok emelkednek,
régi hitek romjain,
vérből és ürülékből.
Káoszt okád magából
a féreg testű ostobaság.
A közöny freskói üvöltenek,
vas színű, tömött utcák falán.
A gyűlölet harsonái,
fecskendezik az iszonyatot.
Repedt tónusú, pokoli
akkordok.
És volt aki ellenállt.
Vértől iszapos íriszekkel,
az izzó nap alatt
az égre kiált.
S csontig égett,
bűzlő kupaccá vált,
míg az irgalom angyalára várt.
Látván a szerencsétlent
a szennyvízben fulldokló
sápadt, fásult sokaság
összesúgott, s csak ennyit szólt.
Bolond ez!
Együtt a szeméttel!
Csak így van biztonság.
4 hozzászólás
Nagyon kifejező ez a vers, a döbbenetes, átütő erejű képeivel! Üdv: én
Köszönöm, hogy olvastad! Annak pedig örülök, hogy tetszik. Amikor jött az ihlet, úgy éreztem, hogy valami nagyobb lélegzetvételű dolog fog kikerekedni a végére, de csak ilyen rövidke lett. Talán pont azért, mert sikerült erőteljes képeket találnom.
Üdv: Ralf
Örülök, hogy olvastalak. Ezek a képek! Remekül összeszedted, Számomra a sok kifejező apróbb képen keresztül egy másik – egy nagyobb – kép is megjelenik, amint az elejétől a végéig vezeted, és íjként húzod a feszültséget a lezárásig. Többször is át kellett olvasnom, hogy megtaláljam a mélyebben fekvő üzenetet. Szerintem nagyszerűt alkottál!
Gratulálok!
Enyém a megtiszteltetés! 🙂 Köszönöm az értékelésed. Sokat jelent nekem.