A töprengés szikrára biztat,
s álmai között a tűz
gondolat-sziklákat ringat,
ártalmat messzire űz.
Van még oly’ sok kiaknázatlan,
s felfedezésre váró
élet-ajándék, még bontatlan,
s majd önmagunkká váló.
Pillanatszobrot elevenít
bennünk a bölcs akarat,
s a képzelet falára vetít,
hogy felismerd magadat.
Szerepjáték oltára próbál
hol fel, hol lerántani,
de értem, ide nem kell szótár,
s nem kell másnak látszani…
…mint akik vagyunk.
3 hozzászólás
Kedves Fél-X!
Tetszett nagyon elmélkedésed!
Önmagunk felismerése, a legnagyobb tudomány!
Gratlálok:sailor
BUÉK!
Kedves Fél-X!
Van még sok felfedezésre váró élet-ajándék – szép útmutatás!
Boldog új évet, bontogassuk az ajándékokat!
Szeretettel olvastam soraidat:
Ylen
Kedves Fél-X!
Nagyon jól sikerült vers, igazi mondanivalóval, életfelismeréssel és célokkal tűzdelve. Nem is kell másnak látszani, mint akik vagyunk. Boldog új évet kívánok! Üdv. Szilvi