Akkor élünk mi igazán…

Akkor élünk mi valóban,
mikor nehéz idők jönnek,
vagy ha fürdünk minden jóban,
s felszáradnak a sós könnyek?

Akkor élünk csak igazán,
amikor a boldogságunk
túlcsordul a sors poharán,
s Fortunával jegyben járunk?

Vagy a sok küzdelem, munka,
veszélyhelyzet adrenalint
termel bensőnkben számunkra,
s kívánjuk ezt újra megint?

Akkor élünk mi igazán,
ha sajnálat tárgya leszünk,
s vigaszágak gyorsvonatán
csak önvalónk fontos nekünk?

Avagy, messzi úton vagyunk,
s rajongóink várnak haza,
drága lakosztályban lakunk,
s kedvünk lesi szolgák hada?

…Akkor élünk mi valóban,
ha múlnak a hétköznapok
egy világgal vagyunk jóban,
s a problémák nem oly nagyok.

Szeretteinknek körében
gyorsan futnak az évek el,
s csalódottak börtönében,
a mi nevünk nem szerepel.

Akkor élünk mi igazán,
ha béke van, s könnyű a lét,
kéz a kézben járunk lazán,
s halk sóhajként jön el a vég…