Vasbetonokból, rengetegekben
izzik a házban a szürke cement,
csendpaneleknek függönye lebben,
jár-kel a szellő s újra bement:
őszibarackot ízlel az ajka
kamrai hűsben, dinnyelopó,
kisbaba szunnyad, moccan a dajka,
hűsöl a mancsán szürke kopó.
Felriad ekkor, hallgat a beste,
perdül a fül, mint kint a malom:
új szagot érez, dermed a teste,
illatövezte macskaalom.
Kisbaba ébred, majd odamászik
– alszik a dajka, nem figyel ő –
eltipeg álmosan és a kutyáig
kúszik. A házban a csend idenő,
vackol a gyermek, halk nevetése
tetszik a mancsnak: átöleli,
szusszan a ded meg a nagykutya, és e
csendes idill már eltereli
ezt a felizzó lázbeteg estet.
Hűs folyosónak tarka kövén
lustika cirmos jő, idetesped,
kortyol a száraz, barna növény.
Lágy anyasóhaj: jött ide, látta
gyermeke báját, őrzik is őt,
erdeigombás algasaláta
lesz vacsorára este előtt.
7 hozzászólás
Szia Szkít! 🙂
Sok-sok-sok ötös!!! Imádom a ritmusát, jaj de jó kántálni! 🙂
A szavakról szót sem ejtek, úgy látom, fantasztikusan veszed az akadályokat! 🙂
Jaaa! EZ A KÖLTÉSZET, ÉLTESSEN SOKÁIG!!! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Nagyon tetszett a versed, szerintem izgalmas lett és nagyon jól érzékelteti, bemutatja a tájat, az eseményeket 🙂
Gratulálok
Szeretettel írótársad:
Aphrodite
Nagyon szépen köszönöm Nektek.
Kicsit félrenyeltem (a whiskyt:)) akkor, amikor megtudtam, milyen szavakat kaptam. Kis megnyugvás volt, hogy legalább ritmikusat lehet elkövetni belőle.
:-))))) nagyon jó! Kreatív írás! szuper!
szeretettel-panka
Eredetileg jambikus lejtésű kifejezéseket kaptál volna, de "a líramenti macskabűz" jelzős szerkezetet nem mertem elküldeni, így keletkezett ez az ártatlan feladat.
Játékos, kiváló ritmusban fogott versedet most is nagy örömmel olvastam, bár kicsit lazább voltál, mint ahogy megszokhattam tőled. Remek írás, hangulatához, történetéhez illő forma, egy(kettő)szóval ismét: kalap le :-).
aLéb
Kedves Andrea!
Valóban akrobatikus és kreatív vers.Gratulálok.
Üdvözlettel:Mária