fényalagút fojtó bánat
gyűrött remény rángó vállak
feldíszített ringó hintó
hulló homok feslő bimbó
derékba tört sudár fenyő
hullócsillag az elmenő
életeket átrendező
alagútban sötét mező
hullámokon lovagoló
életművet csomagoló
ronggyá tépett közöny között
fájó szíved tőrre szúrva
tested lelked összetúrva
az alagút vége köszönt
3 hozzászólás
Kedves István!
Kétszer is nekifutottam a versednek.
Az elején azt hittem, a szavakkal játszadozol. A második versszaknál értettem meg milyen mély mondanivaló lapul a soraid között.
Nagyon tetszik.
Szeretettel:
A.S.N.
Kedves A.S.N., köszönöm szépen látogatásod és méltató szavaid! Már teljesen lemondtam róla, hogy valaki elolvassa. Örülök, hogy tetszik! Szeretettel: István
Kedves A.S.N.!
Köszönöm szépen, hogy meglátogattál! Már teljesen lemondtam róla, hogy valaki hozzászól. Örülök, hogy tetszik! Szeretettel: István