Oly szép ez a nyár s kevély mint a szépek,
messze a láthatár alatt egy tükör,
s mind ki szépnek hiszi, abban tündököl…
S én halkan hegedülöm, mi az élet…
Visszarettennék én ha lenne hova,
olykor ősi álmok törnek fel bennem,
s látom mily messzire kell még elmennem,
vihar, út, meleg, s minden oly tétova…
Miféle szirmok peregnek még rátok,
honnan ez a szép hold és ezüst berek,
hétköznap esti melankóliátok,
milyen tájra vinné el bús szívetek?
Néha még hisszük, áldás ez vagy átok,
s szállnak velünk álmok, folyók, tengerek…
5 hozzászólás
Kedves András!
Érzékletesen sikerült átadni nyáresti elmélkedésed hangulatát.
Szinte láttalak, s a természet képeit előtted.
Szeretettel gratulálok versedhez!
Kedves András!
Csodaszép sorok!
"Visszarettennék én ha lenne hova,
olykor ősi álmok törnek fel bennem,
s látom mily messzire kell még elmennem,
vihar, út, meleg, s minden oly tétova…"
Gratulálok:sailor
Kedves Dóra és kedves Sailor, köszönöm, hogy elolvastátok!
Üdv András
Átjött az érzés, a remek hangulat.
Szeretettel gratulálok: Ica
Szép, kedves András!
És, különös hangulatú.
Szeretettel:
Ildikó