Ki ellen küzdök!
A lélek cserbenhagy,
Süllyedek, züllök
Hová visz a holló,
Földre hullt csillag?
Sikít a haldokló,
S rajtad vígad.
Álnok, gaz félelem,
Torkod, szíved tépi.
Fájdalmad neki élelem,
S jussát tőled kéri.
Fuss, menekülj áldozat!
Ne keresd a kiutat!
Jövőd temetetlen múltad,
Hiába minden, halott vagy!
4 hozzászólás
Kedves Serafis!
Nagyon tetszik a versed, eredeti, komoly versképeket festesz le, érezni a vadságot, a reménytelenséget, a halál, ismeretlen érzését.
Szerkesztettsége is jó, 4 soros, jól tagolt, könnyen olvasható.
Valammennyire mind áldozatai vagyunk valakinek, valaminek, a világnak, de ha lehet ne maradjunk azok!
Gratulálok és ha ráérsz, olvasd munkáim.
Üdv:Metal Koala
Kedves Metal Koala!
Örülök, hogy olvastál. Köszönöm a hozzászólásodat! Így van áldozatok vagyunk, s válunk, ha kiszolgáltat az élet minket.
Egy szó, mint száz, mihelyst lesz egy kis talpalatnyi időm a vizsgáim után, betérek az írásaid körébe, és elcsemegézek egy jót!
Minden jót!
Serafis
Kicsit olyan, mintha megbántott lettél volna, mikor ez a varset írtad. Nekem a második versszak tetszik a legjobban. "Sikít a halldokló,
S rajtad vígad."
Ez valamiért annyira tetszik. Sikít és vígad. Talán az éles ellentét miatt. Szép! 🙂
Jó, hogy betértem hozzád 🙂
Üdv.: Phoenix
Irományaim erdeje mindig szeretettel vár!
Kicsit feldúlt voltam, s valóban talán megbántva éreztem magam…
Örülök, h tetszett 🙂
Üdv.:
Serafis