I. rész
A folyónak a partjain
árpa és rozs kalásza ring,
hol ég és föld találkozik,
egy általút kiágazik
száz tornyú Camelot felé.
És ott sétálnak emberek,
mind liliomot nézeget
ott lent van egy kicsiny sziget,
Shalott-sziget nevén.
Fehér füzek, s nyárfák között
a szél a partnak ütközött,
amint a hullám hömpölyög
a sziget partjai mögött
könnyeden Camelot felé.
Négy szürke fal, és négy torony
emelkedik virágokon,
s túl a néma lugasokon
él Shalott hercegné.
A parton fűzfa ácsorog,
egy vontatott uszály csorog,
amely lovakkal vontatott,
könnyeden vitorlás suhog
egész le Camelot felé.
Őt ki látta integetni?
Vagy az ablakában állni?
Vajh, felismeré akárki,
ő Shalott hercegné?
Csak hajnalon az aratók,
az árpa közt munkálkodók
hallották őt, amint dalolt,
s a hang követte a folyót
le lágyan Camelot felé.
S a meg-megálló béresek
csak hallgatták az éneket;
„Talán bizony tündér lehet
Shalott hercegné.”
The Lady of Shalott – by Alfred Lord Tennyson
Part I
On either side the river lie
Long fields of barley and of rye,
That clothe the wold and meet the sky;
And thro` the field the road runs by
To many-tower`d Camelot;
And up and down the people go,
Gazing where the lilies blow
Round an island there below,
The island of Shalott.
Willows whiten, aspens quiver,
Little breezes dusk and shiver
Thro` the wave that runs for ever
By the island in the river
Flowing down to Camelot.
Four gray walls, and four gray towers,
Overlook a space of flowers,
And the silent isle imbowers
The Lady of Shalott.
By the margin, willow veil`d,
Slide the heavy barges trail`d
By slow horses; and unhail`d
The shallop flitteth silken-sail`d
Skimming down to Camelot:
But who hath seen her wave her hand?
Or at the casement seen her stand?
Or is she known in all the land,
The Lady of Shalott?
Only reapers, reaping early
In among the bearded barley,
Hear a song that echoes cheerly
From the river winding clearly,
Down to tower`d Camelot:
And by the moon the reaper weary,
Piling sheaves in uplands airy,
Listening, whispers ” `Tis the fairy
Lady of Shalott.”