Az Egri pincesoron,
Egy óvatlan pillanaton,
Kidugta vörös nyelvét a hordó,
S poháron keresztül, szájon csókolt.
Jólesett, kértem belőle még egyet,
Átjárta a testemet
A vágy,
Nahát?!
Elringatta cudarul lelkemet,
Az egész testem remeget.
A kétpohárnyi csóktól
Az ember behódol.
Kezembe nyomtak egy lopótököt,
Átöleltem,
De jó a kedvem!
Az még egy csókot, huncutul számba lökött,
Ettől mondtam csütörtököt.
És hűtlenül elhagytam a lopótököt.
9 hozzászólás
:DEz nagyon tetszett!!!!!! A cím miatt mást vártam,de így vmi isteni lett!!!
Kedves Florilla!
köszönöm:)) szépen egy kis meglepi mindig jól jön!:)))
Kösz9 hogy itt jártál és ezt tudomásomra is hoztad
Visz.Lát: marica
….:):):)látom,bővelkedsz humorban is ,ha úgy hozza az élet:):):)…kedves vers,szerkezete is különleges:):)…üdv…doratea
Kedves Marica, ez nagyon jó lett! Tetszik nagyon! Bizony a borocska tudja adni a csókokat! Gratulálok!:)
Kedves kis Bor-Dal!
:DDDD
Ez nagyon vicces vers, nem is erre számítottam, sokkal jobb, mint azt a címéből gondolni véltem! Gratilálok!
H.
Kedves marica !
Mivel egri vagyok… tapasztaltam hasonlót 🙂
Remek verset írtál 🙂
szeretettel gratulálok: Zsu
Ragyogó, gratulálok!
Szeretettel: Magdi
Remek vers! Köszönöm, hogy olvashattam, elbűvölt. Köszi Hayalnak, hogy " előásta "
Szeretettel gratulálok Maricának: Ica