Zoknit húz a másnaposság,
szeme alatt ráncos lágy héj,
vén árkok húzzák a lóbőrt
létre gombolják a gallért.
Konok mocsok, szobán belül,
az udvaron vad csatatér,
nem érti meg, hogy a jellem,
a disznóólba is befér.
Bizonytalan zongorázik,
nem találhat be a résen,
kábán böfög, dadogásig,
vigaszdíj lesz a szemérem.