Nézd, mily festői a naplemente,
úgy elkápráztatott, ahogy ment le!
Fájó lelkem, hogy szomjazott érte,
mondd, te éltél már át ilyen szépet?
Ő egy csoda, ékes, szédületes,
s ez a pillanat mily tökéletes!
Egy csöndes, boldog séta a réten,
néhány bokor, s fa ragadott kézen.
Fülembe szél dúdolt szép dallamot,
szívem dobbant, boldogan hallgatom.
Osont, lopakodott, tűzben égett,
ámulva néztem, míg elenyészett.
4 hozzászólás
Hangulatos, szép soraid örömmel olvastam.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Zsuzsa!
“Osont, lopakodott, tűzben égett,
ámulva néztem, míg elenyészett.”
Nagyon kár,hogy elenyészett!
Hangulatos,szzép képekkel,hasonlatokkal díszitett
írás!
Nagyon átélt!
Érzödok benne a természet iránti szeretet!
Gratulálok!
Legyen szép napod:sailor
Kedves sailor!
Kedves szavaid hálásan köszönöm.
Kellemes délutánt:
zsuzsa
Várom a szép verseid! 🙂
Kedves Rita!
Köszönöm szépen:
Zsuzsa