Álmaimban Nyíregyházán jártam
Vártam azt, hogy előcsillanj bátran
S megpillantsam testedet
Aztán, mikor elhalkult a város
Csábos orcád csodával határos
Pillantása rám meredt
El se hiszed, mennyire szép minden
Nincsen nékem jobban féltett kincsem
Ennél a pillanatnál
Rám kacsintasz újra, drágaságom?
Párom leszel, hogyha szívem tárom
Pillesúlyú faladnál?
Ez aztán nemes architektúra:
Teremtő proletárdiktatúra
Szempilláim kitárom
Álom ez? Hát nem igaz valóság?
Irodaház, szeretet és jóság
Sírjak? Inkább kihányom!