Lassan terül rá az alkony
a fokozatosan szürkülő környékre,
majd mindent befed a rongyolódó szövete
és eluralkodik az alkony békéje.
A témák sűrűn, gyorsan cserélődnek.
A kapuban csendesen beszélgetnek.
az alkonyból lassan-lassan este lesz.
A társalgásnak most már véget vetnek
és lassacskán tovább mennek.
A csillagok megjelennek
a sötétedő esti égen
jelélül az eljött éjnek.
2 hozzászólás
Szia Pecás! 🙂
Nagyon szeretem azt a tisztaságot, ahogy kifejezed önmagad, mert engem is tisztítasz ezzel. Folyamatosan olvaslak az utóbbi egy évben és elárulom, hogy csak tanultam tőled.
Hogy mit is? Emberséget, zenei megéléseket, életösztönt, lelki szépségeket, no meg önmagam.
Nagyon köszönöm neked azt, hogy megmutatod a világ másik arcát nekem. Azt, amit eddig is tudtam, éltem, de általad kézzel fogható lett minden. Persze ehhez az kellett, hogy szerkesztő legyek. 🙂
Szeretem a rózsavölgyi meséket. 🙂
Nem fogok technikázni, mert itt nem azon van a hangsúly.
András tegnap mellékelt egy linket, elolvastam. Örülök, hogy megtettem. Egészen máshogy látok sok mindent. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Köszönöm a szívemnek jól eső válaszodat. Az élet szép, csak a szépséget néha keresni, észre venni kell, hiszen a rossz elég sokszor ,,szinte elénk jön az utcán". Viszont sokszor a rossznak is van tanulsága és akkor mindjárt itt a jó, mert mert a rosszon igen sokszor a tanulság és a tapasztalatok felhasználásával javítani lehet, esetleg a rosszat megszüntetni is.
Még egyszer köszönettel a véleményedért:
Pecás