Alkonyi színek
csendesen halnak el az éjszakában.
Már a Nap vöröse is
elveszett az est markában.
A feketeség elnyel mindent
a nyugalom betakar, elandalít.
Hangtalan némaság ébreszti
a vágy dalait.
Nehéz az éj,
könnyű az álom.
Suhanok, mint fehér szoknya
az első bálon.
3 hozzászólás
Kedves János!
Megnyugtató ez a suhanó andalító álom!
Gratulálok!
Falevél
Szép napokat kívánok!
Szervusz Falevél!
Nagyon-nagyon régi vers…
…és ma is keresem azt a nyugalmat… 🙂
Köszönöm!
Üdv: koma
Itt megtalálsz.
http://www.verselo.gportal.hu
Nagyon tetszik… 🙂 főleg a végén a hasonlat, "suhanok, mint szoknya az első bálon"!