Alkonyidő

Alkonyi égen, bíborszín fényben,
érett kalászok illata száll,
sóhajtól terhes szellő, ha lebben,
szerelemillatot ont a virág.

Alkonyi égen mélán elnézem,
kismadár suhan a nap sugarán,
messzire hallik az alkonyi ének,
dalolja szerelmét, szép a világ.

Alkonyidőben, ha madarat látok,
szárnyal a lelkem fény felé még,
velem repülnek nyárillatú álmok,
lelkedben szállok, s az ég csupa kék.