néha
izzadva
nyomakodnak
a szavak
s kezem vajúdva
meg-megremeg
a billentyűzet felett
de aztán
mikor már
feladnám
kibújik végre
a gondolat
keze, lába, teste nő
és ahogy felsír a lelke
akkor
észlelem csak
hogy fájdalommal
újra
megszültem
magamat
8 hozzászólás
Jól megfogalmaztad, hogy az alkotó minden művel újrateremti önmagát. Köszönet érte!
köszönöm szépen, saját élményből táplálkoztam, konkrét és átvitt értelemben is…
Remek gondolat. Tényleg vmi ilyesmi az alkotás – minden műben újjászületünk.
köszönöm a hozzászólásod, fájdalmas, de gyönyörű dolog az alkotás…
Gyönyörű, átadtad egy vers születésének fájdalmait, mintha csak egy gyermek születne…és a végén mégis ott van a szépség, a boldogság…csodaszép írás,örülök, hogy olvashattam!
Hát igen, az alkotás. Szerintem nem vagyunk egyformák és mindenkinek mást jelent -máshogy szüli meg-
Fájdalom az bizony van benne
fájdalomból lesz az élet is….a vers is egy újszülött, mikor a világra jön, mindenkinek örömet szerez, megéri a fájdalom:)
szépen verselsz Ormi, gratulálok Neked:)
köszönöm szépen a hozzászólásokat!