Csalódás könnye lelkem marja,
csípi sebét az átok pora,
haza jár néha megpihenni,
de a békét itthon se leli.
Hová tüntetek kedves szavak?
Hűlt helyeden nyílnak a vágyak.
Lágy ölelés és ajzó illat,
utolsó csók ajkamra száradt.
Hányódik lelkem, sajog szívem,
miért nem lehetsz mindig velem?
Valami mindig tehozzád hív,
nem érted miért dobban a szív.
Múlik a vágy, kihal az álom,
virág se nyílik egész nyáron.
Tudom, téged ellep a munka,
állj meg kérlek néha egy csókra!
7 hozzászólás
Nagyon szep!!Csak gratulalni tudok neked..igazan!
Mély érzelmeket fogalmaztál meg. A szerelem sokszor fájdalmas mégis csodálatos emberi érzés.
Gratulálok. Ágnes
Köszönőm szépen kedves Ágnes!
Ilyen hívogatásra talán még a holtak is fölébrednének! Kihez írod e szép szerelmes verseket, és hívogató szavaid hová szállnak?
Üdvözlettel: Kata
Hogy kihez írom? Az titok!
Lehet álom, vagy valóság, de a boldogsághoz kell némi bátorság.
A hajnalok se egyformák, így az ember se lehet mindig boldog. Boldogság? Létezik egyáltalán?
Ha van is hamar elillan!
Szeretettel szaty!
Kedves Attila!
Fáj a lelkem "állj meg néha", sokunk érzését gyönyörűen írtad meg.
Szeretettel: Angie
Kedves Attila!
Jó kis verset írtál. A legfagyosabb lelkű nő is megolvadna ilyen verstől. Szép.
Örömmel olvastam.
Ági