Míg nem mar ráncokat az arcomba
Az ősi idő nagy kemény vasfoga
Míg hajam színe őszbe nem fordul át
addig amíg szemem élesen lát
Míg utolsó csontom el nem porlad
Amíg süti a Földet új Nap
Addig ne félj! Én nem adom fel!
Csak állj mellettem! Ne hagyj el!
Állj mellettem!
By zugedneb
4 hozzászólás
Szép ígéret!
Direkt nem teszel írásjeleket a mondatok végére?
Tetszett, gratulálok!
Olvastam a bemuatoásodat is. Helyes, ha
nem válasz, hanem folytatás, mert elurott a lap.
Olvastam a bemuatkozásodat is. Helyes, ha kiállsz itt is a honlapunkkal és írogatsz, s mi majd olvassuk. Sosem árt meg, ha gyakorlattal fejlődni fogsz az írás bármely területén. A fölett rövid versed igazán arra utal, hogy tudsz verset írni. Neken tetszik a gondolat és a rímek is helyén vannak benne.
Üdvözlettel: Kata
Kedves Bendegúz!
Mondtam én, tehetséges vagy!…:)
Remek ez az írásod is!…Még a szótagszámmal van gondod…De ez javítható.
Gratulálok!..Látom abszurdra cserélted a másik versed!…Helyes!
Lyza