Fájdalmam vonata
egyre csak zakatol…
Meg kéne állnia!
Kiszállnék valahol…
Reszkető lábakkal,
megtépett lelkemmel.
Száguld, a sorsomban,
nem ismer kegyelmet.
Tedd fejemre Uram
remény koronáját!
Hallom a halálnak
őrült kacagását…
Ha lassít vonatom,
akkor tán kiszállok…
Kínok peronjáról
szebb útra találok.
10 hozzászólás
Tetszett, Juditka!
Köszönöm Irénke!
Szeretettel, Judit
Szia!
A remény hal meg utoljára. Szép a versed!
Szeretettel:Selanne
Kedves Selanne igazad van.
Nagyon köszönöm!
Szeretettel, Judit
Jó kis elmélkedés!
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Kedves Fél-X, köszönöm hogy olvastad!
Üdv, Judit
Kedves Judit! Rettentően fájdalmas a versed….
Kedves Mónika!
Sajnos, vannak ilyen napok is.
Köszönöm!
Szeretettel, Judit
Azt szeretem a verseidben,
hogy olyan jó dallamosak,
bár néha botlik a ritmus:) de gratulálok!
Puszillak: Lyza
Köszönöm Lyza!
Szeretettel, Judit