(vagy mégsem?)
– az éj játszik velem
egy árnyék-hangszeren:
zörejeket dobál,
és apró neszeket,
melyek felkeltenek…
…most csitt!
– hallottam valamit!
…kondul a harang,
majd semmi hang…
csak egyet kondul…
…a zengés elenyész
és ennyi az egész!
…a levegőt visszafojtva
fekszem az ágyamban –
zörrenés (fejemben?)
– motoz a sarokban…
– itt rebben felettem –
…valaki hallotta?
…vagy megőrültem? mondd?
Tán nem vagyok bolond!?…
…s már néma csend honol –
– csak a szívem dobol,
s egy vonat zakatol
a messze távolból:
a nyitott ablakon
beoson a moraj…
…majd ismét semmi zaj!
…aludni kéne – jaj!…
3 hozzászólás
Kedves dreaming!
Nállam nagyon ritkán történnik meg, de ha, akkor felkelek, és megpróbálom versbe foglalni, az élmatlanságom okát, de mielött lejönnék, átgondolom azt amit B. Rado Lilitöl olvastam:
"Kérdezd csak meg a csendet, mely körülvesz, mikor álmatlanul fetrengsz
ágyadon, a könnyedet, mely letörletlenül pereg pillád alól, a kiáltásod,
amelynek visszhangja nincsen, kérdezd meg őket, van-e valakid?"
És ha olyankor, ha rágondolok, igen van, és én milyen formában viszonyulok eggyesekhöz? Sokszor még végig sem gondolom és elalszok. Ez persze nem általános recept, de nállam használ. A godolatokat amit a versedben leirtál, én is átéltem, csak nem tudtam sohasem ilyen szépen leirni. Nekem tetszett a versed.
üdv Toni
Igen dreaming, van hogy elkerüli az embert az álom…
Gyönyörűen írsz róla! Gratulálok!
Kedves Toni és Dóra!
Köszönöm hogy olvastatok, és örültem, hogy tetszett :)))
Üdv: Éva