álmatlanul

üres lében semmi sem fő
nyafogás és unott idő
többen mondják szar@k bele
pillantásuk mégis ferde

rémek között telik napjuk
szaladgálnak a jó papjuk
alkoholba fojtott bánat
dagaszthatja csak a májat

éjjelente plafont nézve
jár az agyuk mérges kérge
a falka szent Isten adta
rohadjon meg aki balga

holnap ismét megmutatjuk
harcba szállunk nem hagyhatjuk
hogy a csürhe ember legyen
akármiért revanst’ vegyen

uram bocsá’ más a hibás
az élet egy komédiás
mossuk kezünk meleg vérben
gyengeségünk dicsfényében