Szerencse illata úszik a vágyban,
lesepri mind, ami mardosó kétség,
forgószél kapja, ködfüggöny lebben,
aranyalmát majszol,
röhög a szegénység.
Szűz kezek nyúlnak, ó ha érinthetnék,
bankár billenti, fején a kalapot.
Rég kopott vallások helyébe a vágy
léha istent keres: legyél
urunk, ha te is akarod.
Tengertől ölelve, gyöngyszem szigetén
aranyhal vacog, üveggömbbe zárva.
Túl sok a kívánság, kifogyott a varázs,
nyitná a börtönét,
csak vergődik az árva.
Huzat csapta ajtó töri szét az álmot,
feje felett csattog, lépcsőzik a háznép.
A semmit mímelve, most a tüdeje sem sípol,
lábát jól behúzza, mert
jaj neki, valaki ha rálép.
10 hozzászólás
Szia Kedves Károly!
Nagyon kifejező az írásod!
Tetszett pergő ritmusa, de úgy érzem az utolsó sornál megtörik,
bár lehet csak nekem érzékenyebb a fülem…:))))
Ezért nem von le semmit az értékéből!
Szeretettel: Lyza
Nagyon komoly és ma is aktuális témát hordoz a versed. A sorok között lázas lüktetés bújkál, átélve a kínban is álmodni képes vágyakozását, továbbfonva egy kívülálló, együttérző gondolataival. Éles kontraszt teszi szemléletessé a "jobbat szeretni, akarni" álomképet és a fázós, rideg valóságot.
…. ha én egyszer így tudnék majd írni:(
Elgondolkodtatóan nagyszerű!
Üdvözöllek.
Köszönöm a figyelmedet Kedves Lyza!
Valóban megtörik az utolsó sornál, de ahogy most mentséget keresek rá, úgy magyarázom:a valóság durva rátörését a szerencsétlenre az álmok után, így fejezi ki jobban.
Üdv.Károly
Kedves Ottaka!
Jól olvastad, valóban azokról írtam, akik szinte nincsenek is emberszámba véve, de valójában ott belül, ugyanolyanok, mint azok a bizonyos szerencsések. Ők is a szépről álmodnak.
Egyébként meg ne akarj "úgy" írni. Mindenki egy kis csodája a teremtőnek, önmagát kell kiteljesíteni, akkor még "úgyabb " lesz azaz írás.:)))))))))))
Üdv: Károly
Szia!
A nyomorból szinte lehetetlen kilábalni. Legalább az álom megmarad. Tetszik a versed.
Szeretettel: Rozália
Kedves Rozália!
Köszönöm, hogy meglátogattál, és figyelmesen végig olvastad a versikémet.
Üdvözöllek. Károly
Nagyon jól megírt vers, különösen az aranyhal rész tetszik, de a többi is kitűnő, és érzékletes.
Kedves Irén!
Örülök, hogy tetszett, köszönöm a látogatást.
Üdv.Károly
Kedves Károly!
Remek, kifejező a versed!
A nyomorból nehéz kilábalni és csak az aranyhalak csábítása és az álmodozás marad.
Szeretettel gratulálok! Lyza
Igen, Kedves Lyza, keserű téma ez.
Köszönöm, hogy ezt a versikémet is fegyelmesen olvastad.
Üdvözöllek: Károly