Álmodd azt,
hogy legyőzöd a távolságot,
és pókhálót fonsz a nap köré,
hogy fölrepíted a holdat,
s tükröt teszel elé.
Álmodj, álmodj velem,
csak az igazat mondd nekem!
Álmodd azt,
hogy virágfüzérré fűzöd,
az évmilliók perceit.
hogy jéggé gyúrod,
a friss tócsák esőcseppjeit.
Álmodj, álmodj velem,
csak az igazat álmodd velem!
Álmodd azt,
Hogy árnyékba rejted el
játékos arcodat,
hogy gleccsereiddel
zúzod szét a jégtorlaszokat.
Álmodj, álmodj velem,
csak az igazat mondd el nekem!
Álmodd azt,
hogy velem repülöd át
a tengert éjszaka,
hogy rárakjuk kincseinket
egy közeli csillagra.
Álmodj úgy , hogy igaz legyen,
csak az igazat álmodd velem!
5 hozzászólás
Elnézést a hibáért, ha fölteszik a másik versem is akkor kijavítom.
Ági
Kedves Ágnes!
Lendület…erö…
´él´ebben a 2005-ben írt versedben!
Grat:sailor
Örömmel olvastalak.
Ági
Nagyon szép versed ez az alkotás kedves Ágnes!
Látom már nem mai "gyerek".
Kár lett volna a fiókban hagyni:)
szeretettel gratulálok: Zsu
Kedves Zsu
Pontosan a te versedhez szerettem volna írni azért léptem be és erre te írtál.
Szeretem ezt a versem mert kicsit játékos és a mondanivalója időtlen.
Köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel. Ági