Álmodj még mindig,
legyen hófehér álmod.
Fehér virággal kezedben,
sétálj a hószagú kertben.
Hófödte csúcsok szúrják,
a kósza fehér fellegeket,
ott messze-messze.
A hófehér felhők felé,
álmodj angyalkákat,
ha fehér szárnytollukból,
hópihét kavar a lenge szél.
Álmodj játszó gyerekeket,
kik a szűz hóban henteregnek.
Álmodni szeretnék Anyámról,
kinek a lelke tejfehér,
haját ellepte már a dér.
Ül néz le rám fentről,
a hideg fellegekből.
Fehér kezével törli le,
feltörő áttetsző könnyeimet.
8 hozzászólás
Kedves Mária !
Nagyon szép és megható verset írtál Édesanyádról.
Nagyon tetszett.
Szeretettel jártam itt : Zsu
Kedves Susanne!
Köszönöm, hogy olvastad. Mostanában álmodok róla. Újra. Ezért is vettem elő a versem.
Szeretettel: Mária
Szia!
Tetszik a versed. Biztos azért mert "nem vagyok elfogult" 🙂
Puszi
Szia!
Köszi, hogy olvastad.
Puszi
Kedves Marika ! Meghatódtam verseden. Szépen írod le álmod édesanyád emlékére. Gratulálok szeretetteld
Kedves Alexa!
Köszönöm, hogy olvastad a versem. Kedves vagy.
Szeretettel: Mária
Kedves Mária!
könnyeket csalt írásod a szemembe…
Nagyon megható!
Szeretettel: Tünde
Kedves Tünde!
Köszönöm, hogy olvastad a versem.
Szeretettel: Mária