Nem szól senki, csendes az éj keserű szava,
Átölel, szorongat a vak sötét rideg, nedves fala.
Elképzelem, amint itt fekszel mellettem,
S puha ajkad lágy csókja fut végig reszkető testemen.
Játékos ujjaid cirógatják vállam ívét,
Felhevült ajkaid keresik ajkam édes ízét.
Némán átölelsz, csillogó szemekkel nézel,
Könnyes arcomon tükröződik, mit érzel…
Szemed, mint a sötét éj csillagai, ragyognak rám,
Még mindig érzem, szíved, csak az én szívemre várt.
Fülemben halk suttogás csendül: szeretlek édes…
Csókod oly gyorsan járja át vérem, mint áldozatot a méreg.
Keserű az ébredés, fájdalmas a sóhaj.
Lelkemben nem ég más, csak egy hatalmas óhaj.
Mikor újra ébredek, érezzem forró testedet,
Halk szuszogásod mellett érjen az eszmélet.
4 hozzászólás
Kedves Marika!
Sóvárgó versed igazán megható. A rímeid szépen összecsengenek. A tartalom, a szép magyaros fogalmazás is elismerésre méltó, azonban a vers jobb lenne, ha a sorokban számolnád a szótagokat.
Fogadd el saját alkotásomból az egyik gondolatomat:
"REMÉNYTELEN SZERELEM
szenvedés, és gyötrelem…
Mégis: lelkedet fogva tartja,
s a fájdalom olyan édes érzés…"
Te azonban bízzál abban, hogy eljön a várt igazi szerelem, amit én Neked szívemből kívánok, szeretettel: Kata
Csodás álom!
Teljesüljön!
Gratulálok!
Üd:Jegmadar
Drága Mishu,
vágyakozásod (álmaid) nem elérhetetlenek, kívánom, hogy mihamarabb teljesüljenek! (jajj még rímel is :D)
Gyönyörű versedhez pedig szívből gratulálok!
Jodie
Köszönöm mindenkinek!