Ülök a kerti padon,
elmélázok egy dalon.
Itt kószál mellettem a nyár,
égetőn,-forrón…
Két kézzel szórja lángjait.
Megül a csend a fák között, s
behunyom a szemem,
és a rózsaszín fényben
álmodom tovább…
Megjött a nyár, az én
szerelmes-boldog nyaram.
Lecsapott rám szédítőn,
szikrát gyújtva. Vad viharral
táncra perdül szírteken,
kéklő tengeren.
Behunyom a szemem és
álmodom tovább…
4 hozzászólás
Gyönyörű az álmod, ragyogó a nyarad, és szegények azok akik ezt nem olvasták el! Nekem minden szavad örömet okozott
szeretettel fefo
Kedves Fefó!
-Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál!:) Nagyon örülök annak, hogy örömet okozhattam Neked!
Szeretettel üdvözöllek: Móricz Eszter
Szép, festői…!… (Bár most ősszel tényleg álom…) (Üdv.: Á.E.)
Igen, álom, …de lesz újra nyár….:)
Üdv.: Móricz Eszter