Álmodtam Egy Világot
Álmodtam egy világot magunknak,
Valahol álomország peremén!
Mi voltunk csak ott magunkban,
A szerelmünk és te, meg én!
Csodálatos volt az álmom,
Minden fa, rólunk susogott!
Madárének szállt a fákról,
S a daluk rólunk szólt!
Selymes fű volt a fák alatt,
Hol ülhettünk szerelmesen!
Lábainknál kis ér szaladt,
Folydogálva csendesen!
Ott éreztem ajkaimon,
Ajkad édes csókjait!
Öleltelek karjaimban,
S viszonoztam csókjaid!
Jobb nem lehet égi manna,
Csókod édes ízénél!
Szerelmünk, mint égő magma,
Lelkünket úgy égeté!
Szép az álom, ám jő az ébredés,
Eltűnik a csodavilág, el a selymes rét!
Csak szép szerelmünk marad velem,
A csodás tudat, hogy te vagy nekem!
2 hozzászólás
Szép szerelmes vallomás a természet lágy ölén. Tetszett a versed.
Üdv: József
Köszönöm!Örülök,hogy tetszett!Üdv Misi