Álmodom. Vonatra szállok holt magam,
nem érdekel a kor, csak futok feléd.
Éj uralkodik s a balga Hold csorog,
erőm is elhagyott, de van még mesém.
Hajam kerge kóc, magába sír a szél,
verejték borzong bőrömön; hunyt remény?
Süket fülembe zajt zenél az Élet,
s rémülten rontok a tűnt vonat felé.
Félelem gyötör, a sínek közt járok…
muszáj elérnem, még ma fel kell szállnom;
hímes szavak szólnak, új hit ad erőt,
nem állít meg egy elmosódott lábnyom.
Karom kinyújtom és lám, már elérem,
ujjamból vér serken, a körmöm szakad,
de élek még, és csodás ez az álom,
tíz körömből vérzőn sajdul titkokat.
Minden ízem reszket, felkapaszkodom.
Nem árthat vér, mocsok s a lassú égés.
A vagon lépcsője már menedékem,
lélegzem, hát elúszik minden kérdés.
Mindjárt érkezem, s a peronra állok.
Tán még ott leszel, szemedben könny ragyog,
s én néma könnyel foltozom az álmod…
A bölcsek azt súgták, álmodjak nagyot.
38 hozzászólás
Nem fecsérlem az időt … gyönyörű…lélekzet elállító, ami megint meg született belőled! Bár érteném.. jobban, ha érthetném…. ÁLMODJ NAGYOT!!!
Szeretettel: Rudy
ui. néha egy egy elütés tudat allattiból szól "lélegzetet" akartam, "lélek" lett belőle…. NEM javítom!!
HELLO….!
Szia Rudy!
Örülök, hogy tetszett a vers, most így jött belőlem.
A lényege valami ilyesmi:
"Merj álmodni, mert az álmok álmodói meglátják a holnapot. Merj kívánni, mert a kívánság a remény forrása, s a remény éltet bennünket. Merj nyúlni olyan dolgokért, amit senki más nem lát. Ne félj olyat látni, amit senki más nem lát. Higgy a csodában, mert teli van vele az élet. De ami a legfontosabb, hogy higgy önmagadban, mert odabenn a lelkedben rejtőzik A Csoda, a Remény, a Szeretet és a Holnap Álmai."(Ron Cristian)
Ne kérj elnézést az "elírt"szó miatt, mindkét alaknak van jelentése.
Köszönöm szépen, hogy elolvastad.
Szeretettel: Kankalin
Szia! Kankalin!
…hogy mennyire, arra tanúm a "A Gyöngyhalász álma" c. versem 2011.07.14. töltöttem fel elsőnek! 
))) ott, akkor, abban, nagyot álmodtam…
…álmodni…
..én is álompárti vagyok!
Ron Cristián-tól amit idéztél, nagyon "lelkesítő" reménykeltő…
Minden napomban próbálok "merni"
HELLO…Rudyx
Szia Rudy!
Én csakis ébren álmodom, éjjelente nincs időm ilyesmire, mert akkor próbálok néhány órát aludni a késő esti és a hajnali álmodozás közt.
Arra a következtetésre jutottam, hogy álmodni tudok, merni nem annyira.
El fogom olvasni az említett verset.
Köszönöm szépen, hogy újra jelen voltál.
Szeretettel: Kankalin
Ellentétek, kuszaságok sora az, ami álomképekben megjelenhet. Van összefüggés, és mégis összefolyik minden. Mindenesetre álmodj nagyot, és szépet.
Megvallom én szeretnék álmodni, de igen ritkán sikerül.
A versed elnyerte tetszésemet, de ez minden esetben így van, Kankalin.
Marietta
Szia Marietta!
Éjszaka nem szoktam, csak nagyon ritkán, elalvás előtt gyakrabban.
Ezt a merészet nyitott szemmel álmodtam.
Örülök, hogy tetszett Neked, köszi, mint mindig.
Álmodj Te is nagyokat és szépeket!
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Nyitott szemmel álmodtál,esetleg
a tudatalattiból jöttek…hihetetlen erejü gondolatok…
érzések,sejtések!
Ha ´AZT´írnám:(csak)tetszett…nem fejezné ki
amit felkorbácsolt bennem!
Csodaszép!
Szeretettel:sailor
Szia sailor!
Nyitott szemmel jobban tudok (merek) ámodni, így van ez nálam. A tudtalattim akkor tör igazán felszínre, mert engedem legyűrni önmagam, nem ellenkezem.
Örülök annak, amit írtál, köszönöm, mint ahogy azt is, hogy figyelemmel kísérsz.
Szépeket kívánok Neked!
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
"Nyitott szemmel jobban tudok (merek) álmodni"…
érzem mindig Nálad!
Mindenben a lényeget keresed és ezért nem tudod,birod
a véletlenre bízni,még gondolataidat sem!
Nagyon,nagyon sok energiát kíván ez…de megéri!
Szép estét!
Szeretettel:sailor
Szia sailor!
Mintha jól ismernél valahonnan, pedig nem is, avagy… tán lélekbúvárként tevékenykedsz.:)
Valóban semmit nem bízok a véletlenre, mindig próbálok okosan tervezni, de ez egyben a halálom is. A sors erre készetett, én pedig elfogadtam ezt a csapást.
Meglepett, hogy újra írtál, de köszönöm, mert ebből azt látom, hogy Te is kedveled a labirintusokat, és hogy keresed a kivezető utat.
Valóban sok energiát kíván a véletlenek sora, de tán egyszer kifizetődik, mert azt tanultam egy bölcstől, hogy az energia nem vész el, csak átalakul. Eszembe se ötlött volna ez a nagy igazság, ha nem írod le újra gondolataid.
Nagyon fontos pontokat találtál el rajtam.
Szép etét kívánok én is!
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Az álmok merésszé tesznek, a nagy álmok felelőssé, az álmok hiánya fásulttá tesz, a nagy álmok mellőzése elkeseredetté.
Érzem a versedben a "bármiteltudokérni" akaratát, és ez mindenképpen jó dolog. Jó Neked is, de jó nekem is, mert a versed olvasása közben teljes mértékben elhiszem ezt neked.
Igazuk van a bölcseknek.
Szeretettel:
Millali
Szia Millali!
Bölcsen szóltál, bele is mélyedtem az első mondatodba. Az a konklúzió született bennem, hogy érdemes álmodni, szabad álmodni, kötelező álmodni, és nagyon jó álmodni (ébren főként). Az iménti négy miatt született e vers, de van még egy ötödik is:
"Mondád, anyám, hogy álmainkat
Éjente festi égi kéz;
Az álom ablak, melyen által
Lelkünk szeme jövőbe néz.
Anyám, álmodtam én is egyet,
Nem fejtenéd meg, mit jelent?
Szárnyim növének, s átröpűltem
A levegőt, a végtelent…
Anyám, az álmok nem hazudnak…" (Petőfi)
Hogy bármit el tudok érni, abban nem vagyok biztos, abban viszont igen, hogy vannak olyan dolgok, amiket nem veszíthetek. Fejtegetem az éber álmokat.
Köszi, hogy olyan gondolatokat írtál versem alá, ami mélyebbre vitt önmagamnál.
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin !
Az apró kis csodák bennünk élnek, egy kis virágban, egy apró mosolyban…
Mint ebben a versben is.
Sokszor az a baj, hogy ezeket az apró csodákat nem vesszük észre, így nemállnak össze tökéletes egésszé.
Merj nagyot álmodni, csak így érdemes élni, én ezt vallom.
Nagyon szép alkotásodhoz gratulálok!
Szeretettel: Zsu
Szia Zsu!
Az apró kis csodákból születnek a legnagyobbak, a pótolhatatlanok. Olyanok, amelyek örökre a bőrünkbe rajzolódnak, felgyorsítják vérkeringésünket, mert úgy ivódnak és keringenek az erekben, hogy vérátömlesztéssel se törölhetik, soha.
Tulajdonképpen az van, hogy ha észre is vesszük ezeket az apró csodákat, mélyen elrejtjük az értéke miatt, a féltés miatt, kapzsiság miatt… Persze egyszer megtelik az a fránya versfaló fiók, így nincs más választása a tollforgatónak, mint feltenni ide.
Így lesz tökéletes egész (nem a vers) a folyamat.
Te is merj nagyot álmodni!
Köszönöm szépen, hogy itt jártál, hogy elgondolkodtattál.
Szeretettel: Kankalin
Az álmok néha összevisszaságok, de merj nagyot álmodni, kívánom én is.
…"s én néma könnyel foltozom az álmod…" Ez a mondat remek.
Szeretettel gratulálok: oroszlán
Szia oroszlán!
Örülök, hogy tetszett a foltozásom.
Köszönöm szépen a bátorítást, és hogy itt jártál.
Szeretettel: Kankalin
Drága Kankalinka!
Hihetetlen, hogy egy telefonhívás ilyen gondolatokat csal elő belőled. De ha ebben a csodában annak is szerepe volt, akkor magamra is büszke lehetek, nemcsak rád.
Szeretettel: Joxi
Szia Joxi!
A gondolatok nem telefonhívással jöttek, hanem bennem motoszkáltak, akkor már éppen második napja.
A baráti bátorítás az írás folytatását eredményezte, mert amint említettem, elég rendesen elakadtam ezen a téren az utóbbi időben.
Naná, hogy büszke lehetsz magadra, mert végülis kezembe vettem a tollat, és elhasználtam néhány papírlapot. Köszi a biztatást, és szépeket kívánok Neked!
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Mikor elolvastalak, sokszor visszavillant álmaim jutottak eszembe. A levegőbe emelkedem, de nem haladok, mennék, de a lábaimnak nincs lépte, sietnék, igyekszem, mégis elkések bárhonnan is. A te gondolataid szerencsére valós köntöst kaptak, bárha álomtartalmat is kölcsönöztél nekik.
Megvalósíthatóak, célratörőek, tele vannak élettel, a túlélés, a mersz mindenható hatalmával.
Néha azt éreztem, olyan gondolatokat emeltél magasra, mint az a gyermek, aki tudja, akarja a szépet, az igazit, és megfesti a színes gondolatok csodáival.
Remélem, tiéd lesz ez a csoda!
Szeretettel:
Valerie
Szia Val!
Nagyon tetszett az összegzésed, viszont könnyebb az éber álmokat leírni, mint valóra váltani. Hiába a mindenféle szivárványszínben pompázó festék, ha nem készül el a mű, mert idő előtt kiürül a paletta, vagy elkopik az ecset. Az is lehet, hogy nem értem oda arra az állomásra, mert lepottyantam a vagon lépcsőjéről. Az is lehet, hogy önként ugrottam le, mert mégsem tűnt jó ötletnek ez a vonatozás… :)))
Arra gondoltam, folytatom ezt a témakört, mert maradt még bennem elég sok gondolat. Találtam már címet is, kezd összeállni a fejemben a tartalom. Ha lesz még fejem, akkor talán megírom.
Addig is mellékelek valamit, éppen ezt hallgatom:
http://www.youtube.com/watch?v=ABJQIwNS_ZY
Köszi, hogy benéztél hozzám, hogy elolvastad ezt az inkább álom-, mint valóságízű verset.
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Ez zseniális!
Annyiszor érez így az ember, de szavakba foglalni nehéz! Te megtetted!!!
Nem akárhogyan! Képeid, hasonlataid fenomenálisak!
Minden elismerésem!
Gratula!
Barátsággal:Zsolti
Szia Zsolti!
Nagy ára van/volt ennek a versnek. Miután felkapaszkodtam, úgy ugrottam le a vonatról, hogy kezem-lábam-lelkem ezerfelé tört, de most éppen a töltésen vagyok, ott ücsörgök összekuporodva, és bőgök. Tollam elveszítettem, papírom nincs, idegszálaim pattanásig feszültek, türelmem is fogytán, de majd egyszer talán megírom azt a csalódást, ami miatt végülis ugrásra szántam el magam.
Köszi, hogy itt jártál.
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Más is szeretne nagyot álmodni ha hagynák…. Amúgy jó. Biztos másnak is sugták már a bölcsek álmodjanak nagyot…
Ági
Szia Ági!
Szerintem mindenki éppen akkorát álmodik, amekkorát akar. Nincsenek korlátok.
Engem legalábbis nem tudnak befolyásolni ezügyben.
A bölcsek mindenkinek súgnak, csak meg kell hallani!
Köszi, hogy itt jártál.
Kívánok Neked sok szépet!
Szeretettel: Kankalin
Szia Szindbád!
Szia C.G. 
Mindent értesz, és én is. ::)
Nem tudom ki vagy, de jár az agyam létedről, elég rendesen.
Tudod, nekem nincs más választásom emberileg, mint álmokba menekülni. A valóság pocsék, undorító hányadék, ráadásul kicsinyes. Nem kell. Persze vannak itt szép dolgok: a fiam érettségizik, nem is akárhogyan… na.
A versem kevésbé zaklatott, mint amilyenlen én magam vagyok, szóval visszafogtam magam. Azért azt elárulom, hogy magasra emelem a fejem, és nem érdekel senki-semmi, ami lefelé húzna.
Most értem a végedre.
Köszönöm, hogy nekem írtál elsőként. Megtisztelő.
Szeretettel: Kankalin
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
szeretem az álmodó embereket, vagy akik álomba szublimálják érzéseiket, csalódásaikat, vágyaikat.
tetszett a klasszikus forma, a rímek (a negatív lelkiállapot miatt lehetnek döccenetesek :)), és díjazom, hogy ezt a vonatos-peronos örök jelképet egyszerre sikerült mind élet közelivé, mind elemeltté tenned.
zaklatott, erős vers
szeretettel. Cagliostro
Kedves Kankalin!
Valami hihetetlenül nagy akaraterő, a jobb dolgok iránti feltétlen vágyódás, az ismeretlenül ismerős hajszolása, és egyfajta furcsa szeretettel teli érzés vonul végig verseden.
A vonat, a sínek, a peron képe a zord valóságra emlékeztet, mégis van egy könyörtelen határvonal álom és realitás között. A hangulat, a szavak által teremtett egység és atmoszféra, a felépítés mind ezt erősítik. És mégis igazi tartalma van: hisz álmodni kell egy nagyot, és minden más lesz! Fajsúlyos, biztos művészi tudással megkomponált versedhez gratulálok!
Üdv.:Tamás
Szia Tamás!
Ne haragudj, hogy csak most válaszolok, bevallom, nem vettem észre, hogy itt jártál.
Örülök, hogy ennyi mindent találtál a versben, szóhoz se jutok az álmélkodástól.
Záró mondatod arra utal, hogy érdemes folytatnom az írást.
Köszönöm szépen az erősítő, összegző gondolatokat!
Szeretettel: Kankalin
Ó, Kankalin – ébren álmodozni…
Majdnem sírva fakadtam a versedtől… Mesterien alkotod a verseidet. Az egész elejétől végig, jól komponált, de itt-ott súlyos, vérző szavak ellenére csodálatosan, mélyen érzésekkel teli. Az utolsóelőtti, majd az utolsó soroknál pedig végleg elérzékenyültem, mert tudom, most sem tudod feledni, ébren is Vele álmodozol…
A csodás emlékek pedig még ha fájók is, úgy hatnak ránk, hogy bearanyozzák életünk minden percét. S kívánom, hogy úgy legyen!
*
Én nem ébren álmodom, nagyon sokszor, s időnként az álmaim szinte szóról-szóra megtörténnek. Ezért – mivel ifjú koromtól gyűjtöttem, egyik kötetemben megörökítettem.
Versedhez szeretettel gratulálok: Kata
Szia Kata!
Újra elolvastam a verset (többször is), megnéztem a Te szemszögedből. Teljesen igazad van, mert ha valódi álom lenne (alvás közbeni), akkor bizony benne lapul vastagon a múlt.
Attól tartok azonban, hogy ez itt egy igazi, hús-vér ébrenlét volt, méghozzá döbbenetes, mert hosszú vívódás után hirtelen derengeni kezdett, hogy talán futni hagytam valami fontosat. Próbáltam a nyomába eredni, méghozzá ezzel a verssel. Még nem jutottam el az állomásra, a vonatról leugorni pedig se merszem, se időm nem volt.
A bölcsek azt nem mondták, hogy ha túl nagyot álmodom, akkor megüthetem a bokám.
Köszönöm, hogy itt jártál, jólesett.
Szeretettel: Kankalin
"lassú simulással elborít az álom
ütemes kopogást hallok egyre távol
baktat alattam az éjszaka kutyája
süketen s feketén hallik kaffogása"
Az álom menekülés,vagy félelem szülte örökség,kapott "ajándék" az élettől,mert nem szabadulsz tőle sohasem. Sokféle álom van. Fájdalmas-ziháló,embertelenül fáradt,szorongó-izzadó és még ki tudja hányan miről álmodnak. Van aki nem teszi, páran el sem tudjuk nélküle képzelni az életün ket, mert megmart bennünket valami baj vagy valami átok, te a szörnyűség lelkünket erősíti, támaszt is ad-ezért hát sose félj, álmodj nagyokat!
szeretettel:ruca
Szia ruca!
Örülök, hogy magadtól idéztél. Éjszaka- és álomszakértő vagy, ezért is lényeges az, amit zárásként írtál: "ezért hát sose félj, álmodj nagyokat!"
Miért is félnék? Vigyáznak rám. :)))
Köszönöm.
Szia: Kalin
Komor, küzdelmes vers, Kankalin, benne az elérhetetlen utáni, bármire képes vágy legősibb kifejezésével, a vér megjelenítésével. Komoly ereje van a versednek. A negyedik szakasz második sorában én indokolatlannak érzek egy múlt időt, a jelenben vezetett történet sokkal erősebb hatást keltett bennem. Tetszik, hogy sok jellemzője megmarad az írásodnak, felismerhető, hogy a tiéd.
aLéb
Szia aLéb!
Csaknem minden versem komor és küzdelmes, mert harcolok ezerrel, mindenért! Ez itt valamiben mégis más. Eddig még nem folyt vérem semmiért és senkiért. Ez az első eset.
Azt a múlt időt javítani fogom. Akkor így jött, most úgy látom, hogy valóban jobb a jelen.
Az írásaim mindig őszinték, úgyhogy engem tükröznek. Néha utálom magam azért, hogy az írásaimban jobban kinyílok, mint bármikor.
Köszönöm, hogy itt voltál.
Szeretettel: Kankalin
Kankalinka!
Még egyszer, ismételten is átolvasva élvezettel olvastam. Nagyon tetszik a nagy álmod.
Szeretettel olvastam megint: Kata
Szia Kata!
Köszönöm, hogy újra elolvastad, átgondoltad.
Tovább is álmodtam ám, csak elrejtettem, majdnem az összeset.
Na, majd előszedegetem őket. Az egyiket még ma.
Köszi az érdeklődést és a szeretetet.
Viszontszeretettel: Kankalin
Kedves kankalin! Gyönyörűen megírtad álmod, jó volt utazni soraidban. Szeretettel. Éva
Szia Éva!
Örömmel tölt el, hogy utazgattál soraimmal, álmaimmal.
Köszönöm szépen, hogy időt szántál erre a versre.
Restanciáim vannak itt több helyen, így nálad is. Rosszul érzem magam emiatt.
Igyekszem pótolni a lemaradásokat. Mindent olvasok, de írni nem mindig tudok az alkotásokhoz.
Tényleg köszönöm, hogy ennek ellenére hagytál nekem gondolatokat az általam megfogalmazott, egyik legnagyobb kedvencemnél.
Szeretettel: Kankalin