Föl-fölvillanó fények
Életemben kúsza remények
Pillangókat látok
Kétségbeesve találok
Egyet!
Álmokat kergetek
Pillangó fergeteg
Hová mentek?
Messze vannak még a boldog percek?
Választ egyiktől sem kapok
Zaklatott szívemben nagyok az indulatok
Letörtem álmaim légben kapott szárnyát
Megláttam a valódi igazi csalhatatlan élet árnyát.
Ó bárcsak jönnétek újra színes fények,
Fessétek újra be a kék éget,
Alkossatok új álmokat mint régen,
Ne hagyjátok ezt a szegényt most magára éppen.
Álmoktól megfosztott,
Szívem szertefoszlott
Rózsaszín köntöse
Elmentél
Itt hagytál
Nem vártál
Csak adtál
Szomorúságot s bánatot
S egy igaz barátot.
Nem látod?
De pont ő
A fekete hírvivő
A halál
De fáj..
Ugye?
2 hozzászólás
Hm. Olyan érzelembomba. Olyannak tűnik, mintha egy hirtelen felindulás szülte volna, és inkább szívből, mint gondolatból. Persze, lehet, hogy rosszul látom. Egyébként érdekes, kicsit egyedi.
Kreeteeka
🙂 köszönöm…