Érd fel álmod ésszel, így lesz versemből téma.
A Te akaratod teljesüljön, hogy találkozzunk még ma.
Keretezd be „kámforarcod”, hogy megismerje a világ,
Te hitetlen, szétszakítottad, pedig hálóm vetettem ki Rád!
Mert ki az, aki felelős azért, hogy megszabja a határt?
Vagy Te Vagy, ki ígéretet tesz, miután bevált?
Én várom harcod, hogy táncod örökre tartson.
Kifutsz elém a tengerre, vagy félve megvársz a parton?
Kartonból van szíved, mert nem futotta másra.
Helyetted is várok este Rád, a látomásra.
Várj csak ÁLOM, nem adom magam könnyen a kezedbe,
Hát kezdd el, amit elkezdtél, de utána fejezd be!
6 hozzászólás
na ez lett a kedvenc vers most!
köszönöm!!
Szuperlatívuszokban is csak gyöngye dicshimnusz lenne! SZUPER! 🙂
köszönöm!
kis túlzás… na jó nem kicsi…
de köszönöm…
az utolsó verszak nagyon ütős lett! igazán jól van megszerkesztve. gart!
Nola
A vers szép,kifejező.
Pecás