Mesét láttam,
Vágyakozó testel.
Együtt ébredt a hajnallal.
Zsenge harmatban,
Selyemtakaró
Borította fiatal testét.
Vágyott reggeli fényre,
Szemet vakító szépre,
Csókolta a Napkeltét.
Derűs mosoly,
Örömteli ölelés,
Követte boldog arcát.
Nap ragyogta,
Gyönyörű testét,
Harmat csókolta ajkát.
1 hozzászólás
Elolvastam több versedet, mindegyik tetszik. Ízlésem szerint a régi versformákra szavazom mindig, az az igazi.
Itt azonban becsúszott egy hiba: Versed második sorában a testel szó helyesen: testtel! Vagy talán azt akartad írni, hogy tested?
Verseid szépek, érdekesek.
Gratulálok.