Egy éjemen csillagtalan sejtelem
Orgona-mollja hajtott ki a mélyből,
Míg barlangi álmom humuszán a kéj dőlt
Fenyvesek tű-illatán selymesen,
lágyan ringatott.
Tűnődőn, félőn, olajos Hold-balzsam
Illatán dorombol valami ezüst pillanat,
Ballerina combján simító röpke illanat
Mint macska tej-méz mélanzsa,
behinti ajkaimat.
Mintha kékséges mélyben mosolygó
Havat kaccanva őrző dunnapárna,
Vagy óceánon borzolt reszke szellő várna
Rám köröttem folyton bolygó,
Arany ruhában.
És csípője nyomán ringva ringó keringő
Tűz vad tűzzel szisszenő avarban ősi magot,
Tigris cicamolyosán somolygó pillanatot
És pupillán pillangó-rebbenést hint Ő,
Álmomban illatod.
2 hozzászólás
Kedves Rawelli!
Olyan ez, mint egy álom! Nagyon tetszik 🙂
Szeretettel: Annie
Kedves Annie,
Köszönöm szépen hozzászólásodat, valóban álomhangulatot
igyekeztem teremteni, örülök, hogy tetszett a vers 🙂
rawelli