Álmomban ismét az iskolánál álltam,
Vártam, hogy mikor jön ki onnan
Az a bájos kislány, kit titkon csodáltam.
Itt van, de ó, ismét elrohan!
Elrohan, mert a busz örökké nem várja,
De én még tovább is kitartok.
Tudom a lábát majd nekem kitárja,
Én pedig mindent megmutatok.
Én átölelem, ő huncutul mosolyog,
Kényeztetem a finom testét,
A tisztaság immár múlt dolog,
Nem felejtem el ezt az estét,
Mikor e törékeny lány ágyamban hevert…
Erre gondolok megindultan,
Újra kell nekem, de nincsen okos tervem,
Talán majd ha kiszabadultam…
(A vers előre megadott szavak – bájos, huncut, mosoly, finom, kitartó, okos, törékeny, tiszta, ölel – felhasználásával íródott)