Az óra megszólal fejem felett
álmosan húz vissza az ágy
még maradnék álmodozni,
képzeletben elszállni hozzád.
Hiába szeretném nem lehet
lassan kikúszik paplan alól a láb
az ágy szélén nekiáll gondolkodni,
vissza kéne bújni inkább.
Papucsban botorkálok lassan
tapogatva keresem a konyhát
próbálom szemem kinyitni
találgatom, hol a kávéspohár.
A főzőbe víz mellé kávé kerül
hogyan, nem tudom sosem
szunyókálva várom az ismerős illat
végre teljesen felébresszen.
Forró kávéval melengetve kezem
kiállok szürcsölni a csillagok alá
mélyet szívok a friss levegőből
és meggyújtom az első cigarettát.
1 hozzászólás
Kedves Helen!
Nagyon tetszett ez a magányos, lassan ébredős reggeli kép!!!
Gratulálok hozzá!!!
Szeretettel: Falevél.