Arról, hogy szeretek,
Arról, hogy szeretnek,
Hogy csak kezdet van,
És hogy hihetek abban,
Hogy örök minden,
ami jó,
Hogy sosem lesz
másik hajó,
mert az elsővel
révbe értem,
egyszerűen,
szerelmesen,
szépen.
És kegyetlen az ébredés.
Elment, ahogy jött,
Mert Ő sem több,
Mint egy a sok közül,
Hiába, hogy szememben
Istenül…
Ő is csak egy a sok közül.
Rá kellett jönnöm,
Hivalkodás volt minden,
Minden képzelt kincsem,
Mindegyik lopott csók,
Minden szerelmes bók.
Csak buta álom volt.
8 hozzászólás
ez egy nagyon szép vers… keserű, de nagyon szép
Köszi Liz! 🙂
Gyönyörű szép és milyen igaz minden szava!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
köszi Beya! 🙂
Szia!
Hát – azért akadnak hasonló gondolataink! :)) Ügyesen formába öltötted! Grat hozzá!
Gyémánt
Köszi, Gyémánt! 🙂
Kedves Arnodre! Ez gyönyörű! Az első vsz végén megálltam és az jutott eszembe, hogy naívság azt hinni, hogy az elsővel révbe érhet bárki… s lám, beigazolódott, ahogy olvastam tovább. Viszont ha hiszel abban, hogy megtalálod, akit keresel, meg is találod! Csak hit kérdése! 🙂 Gratulálok versedhez, nagyszerű alkotás!
Köszönöm, Andika! :$