Hízik a rettegés, nő a súlya,
ahogy az éjszaka kerekebbre fújja
a kusza álmok gömbjét.
Sűrű, tömör tömbjét
csendben a melledre ereszti,
mire a hajnal szanaszét repeszti
a kabátot a sötétség hátán.
A hunyorgó fény láttán
nyüszítve menekül az odvak tucatnyi vámpírja,
erre az égi vár pírja
könnyedén rábírja.
Vastag a valóság,
egy rémálom bohóság
ehhez képest.
Az éjjel végtelenné tágítja a végest,
ott megtehetsz mindent,
fájdalom csak itt lent
mar a húsba.
Testi görcsök gúzsba
csak a földön kötnek.
Ragadozók elé lököttnek
igazán napvilágnál érzed magad.
Álmot élni azért nappal is szabad.
Érezd, hogy a gyeplő vágja a tenyered!
Ezt a szédítő vágtát te nyered,
ha erősen hiszel,
ha legbelül angyalokat viszel,
ha szelíden megkéred bölcsedet,
szívedet színekkel színültig töltse meg,
ha a csüggedést lakat alá teszed,
ha észreveszed
a tajtékzó felszín alatt
az aranysárga ruhájú halat.
Ha szíved nagy,
hatalmas vagy.
A Teremtő győzni hagy,
mert egy vagy vele,
te a mindennel, a minden veled van tele.
4 hozzászólás
Klassz ez is, mint a többi, és sugárzik belőle az optimizmus! Rokon lelkek vagyunk.
Hát ez fantörpikus!
🙂
Frenetikuan fantasztikus! Gratulálok! 🙂
Csodálatos!
Az elöttem szólók már mindent elmondtak.