Szövök, szövögetek épp
Távoli álmokat.
Mozgókép gyors snittjei.
Váltják a létet, gyors egymásutánban,
Szűnni nem vágyó, makacs gondolatok.
Surrannak völgyek közt megbúvó, gyors hegyi patakként,
Aztán törnek, zúzódnak porrá,
Part menti zúgók, moha zöld szép kövein.
Vízfüggöny-cseppekkel szivárványt játszik a fény…
8 hozzászólás
Szia tprt! 🙂
Az Alpok rohanó patakjait juttattad eszembe. Bár ott nem álmok, gondolatok futnak a medrekben. Igaz, ki tudja? Lehet, az éj leple alatt, amikor nem látja senki, belopóznak a mederbe csakis azért, hogy porrá zúzódhassanak a köveken és a hajnali Nap fényével egyesülve szivárvánnyá válhassanak.
Tudod, amikor ilyen verset olvasok, mindig elgondolkozom…és ez jó!
Grat!
Gy.
Szép lett ez álom, az előbb olvasottamhoz képest mindenképpen szép, vagyis…de nem magyarázkodom.
Tetszik.
Noémi
Még mindig nagyon tetszik az álmod.
Kedves túlparti!
Az utolsó sorban a ´megoldás´!
A ´szünni nem vágyó,makacs gondolatok´-ra!
Nagyon tetszett!
Grat:sailor
én meg köszönöm
tprt
Gratulálok kedves túlparti !
Szép verset írtál:)
Tetszett !
szeretettel: Zsu
én meg köszönöm, hogy elolvastad!
szeretettel:
tprt
Kedves túlparti!
"Vízfüggöny-cseppekkel szivárványt játszik a fény…" – Ezt nagyon szépen írtad!
Köszönöm az élményt!
Üdv: Jari